Az oklándi unitárius egyház története

Oklánd falu története szorosan összekapcsolódik az oklándi Unitárus Egyházközség történetével. A XIII. században már népes katolikus gyülekezet létezett Oklándon, erre utal a templom nagysága .
A templomban jelenleg magas művészi értékkel bíró tárgyak közül elsősorban meg kell említeni a templom kazettás mennyezetét, mely eredeti állapotában található, egy része 1771-ből, más része 1786-ból való. A legrégebbi kazetták azonban a XVI. századból valók és a papi székbe vannak beépítve. Az erkélyen található mellvédtáblák 1713-ból származnak. A templomban ezen kívül műemlék a két faragott kő bejárat, a szentségtartók, melyet az új templomból mind beépítettek.
Az egyházközség másik két büszkesége a papi lakás bejáratánál található faragott székely kapu, mely 1809-ből való, Hargita megye legrégebbi álló és ma is nap mint nap használt székely kapuja. A másik a templomban elhelyezett 1848-as toborzózászló, melyet 1990-ben találtak meg a templom orgonájába rejtve, majd 1997-ben restauráltak a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A faluban a már említett unitárius műemlék templom mellett található egy kis katolikus kápolna is.
Középkori temploma a fenti dátumoknál sokkal régebbi, a XIII. század végére tehető. A templom ugyanis a támpillérek nélkül épített hajóban a román kor stílusának jegyeit hordozza.
A középkori hajó nagyjából megőrizte eredeti formáját. Déli oldalán félköríves kapuzatot bontottak ki a vakolat alól. A nyugati kapu már csúcsíves. Szentélye késő gótikus kori volt, tehát a második építési korszakból, de ezt 1937–1938-ban lebontják. Lebontásakor leírták késő gótikus kori elemeit; ezek a szemöldökgyámos sekrestyeajtó kerete, a csúcsíves ablak
(amelyet az új részben is elhelyeztek), a szentségtartó fülke, még egy fali fülke és a sokszögzáródás.
A szentély támpillérsorozata alapján feltételezik, hogy boltozott volt, amely 1786-ig fennállott, a gótikus diadalív pedig 1810-ig.
A hajó a feltételezések szerint síkfedésű volt, szentélye pedig a gótikus korig félköríves vagy egyenes záródású.
Az új festett kazettás mennyezet 1712–1848 között készült négy szakaszban. A torony a középkor végén épült az örvpárkány magasságáig, két sor lőréssel. Magasítása múlt századi. Külön állott.
A hajóban falképeket találtak. A déli falon Szent Péter és Pál alakja, szalagra írt névvel. Az északi falon Szent László legendája, nagyon sérült állapotban. Fényképfelvétel örökíti meg, ugyanis vakolatot húztak rá. Alatta a Feltámadás és az Üdvözültek serege jelenet vehető ki (Utolsó ítélet?).
Az 1789. évi leírás szerint a templomot várfal vette körül. Ma a nyugati és északi részén áll fal s a toronyig tart. A várfalhoz épített kaputorony a XVII. századból való.
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció után az unitárius vallásnál állapodik meg és azóta is, a templommal együtt, az unitárius egyházhoz tartozik.
A XVIII. században unitárius anyaegyház, és század elején is csak unitárius egyháza és temploma van.
A 2,5 magas kőfallal körülvett építészeti emlékhez késő gótikus torony is tartozik, melyet 1937-38-ban a középkori templom kibővítésével építették a mai formájára. A régi templom faragványai eredeti vagy másodlagos elhelyezésben megtalálhatók a mai templomban. A középkori templom építése a 13. század végére tehető. A kőkerítés a toronyig tart. A tornyot négy átlós elhelyezésű támpillér erősíti, falazata az övpárkányig keskenyedik. A torony a középkor végén épült az övpárkány magasságáig két sor lőréssel.

A karácsonyfalvi unitárius egyház története

Az országúttól keletre, a „Sion hegyén" épült. Kőkerítés övezi, melyen nyugaton és délkeleten portikussal védett bejárat nyílik. A barokk homlokzatú nyugati portikusból fedett folyosó vezet a toronyalj bejáratáig. A keletelt műemléktemplom hármas tagolású: magas, gúlasisakos torony, mögötte meredek fedelű hajó emelkedik, majd keleti falához alacsony, félköríves szentély tapad. A templom a román kor egyszerű alaprajzi típusát mutatja: téglalap alakú hajó, keskenyebb félköríves szentély. A templom építése a 13. század második felére, az átmenet korára tehető. Ez az egyetlen udvarhelyszéki templom, melynek késő román kori szentélye épen fennmaradt. A torony alsó kétharmada gótikus, utolsó szintje későbbi építés. Nyugati sarkain átlós elhelyezésű, lépcsősen osztott támpillérek állnak (Dávid L. 1981. 150). A torony felső északi, lőrésszerű ablaknyílásának belső szemöldökköve hengertagos faragású, rajta két sorban vésett rovásírásos szöveg látható, melynek helyes olvasata még nem tisztázott. A hajót középkori rendszerű, magas nyeregtető borítja. A hajó festett kazettás mennyezete 8x12 táblából áll és a 18. század első felében készült. Kelemen Lajos 1701-nek olvasta. Karzata 1855-ben készült. A hajót félkörívű diadalív választja el az alacsonyabb szentélytől. A szószék koronája 1798-ból, az úrasztala szintén ebből az évből való. A félköríves záródású szentélyt egyedgömb boltozat fedi. Entz Géza szerint (1994. 62) az unitárius templom alacsony, félköríves záródású szentélye, a hajó keleti részével, a szokásos Árpád-kori székely megoldást mutatja. Délkelet felé keskeny, félköríves ablaknyílás (román kori) tagolja, melynek belső kőkerete csúcsíves. Az 1973-as javítás alkalmával belül, a hajó északi falán is megfigyelhetők voltak lappangó falképek (Dávid L. 1981. 153). A román kori templom a gótikus korban kap nyugati homlokzati tornyot (dátuma: 1465). Ekkor magasítják a hajó falait.


 

A karácsonyfalvi róm. katolikus egyház története

1333-ban a pápai tizedjegyzék Krachni néven hozza, amikor papja 3 banálist fizet, 1334-ben 2 régi banálist (Beke 174). Templomát román stíluselemei alapján régebbinek becsülik, mint a pápai tizedjegyzék. A gótikus korban újítják gótikus stílusban (1465, 1495). A reformációkor a katolikus egyház megszűnik, a hívek unitáriusok lesznek és velük együtt a templom is. Egy Tamásy Márton nevű unitárius gyilkosság miatt Rómába kerül. Ott katolikus lesz, és jóvátételül, fogadalomként kápolnát építtet az 1700-as évek elején. 1739-től Udvarhelyről gondozzák, majd 1742-től önálló plébánia. Rendes templomot 1779-ben építenek, amihez az unitáriusok is hozzájárultak elégtételül, mivel 1768-ban a katolikusok körmenetét megtámadták (Schematismus 1882, 182). Homoródalmáson 1333-ban plébániatemplom van, melynek papja Péter a pápai tizedjegyzék szerint 6 régi banálist fizet, 1334-ben 2 banálist (Beke 172). Régi templomát 1693-ban lebontották, és helyette bent a faluban építenek újat 1693-ban, majd ezt is lebontva 1786-ban másik templomot építenek (Dávid L., 141). A reformáció után unitáriusok lesznek. Katolikus kápolna épül 1897-ben. Homoródszentpálon 1333-ban plébániatemplom van Szent Pál tiszteletére. Papja Balázs, aki a pápai tizedjegyzék szerint 3 banálist fizet, 1334-ben 1 banálist (Beke 176). 1844-ben lebontják és újat építenek helyette. A reformációtól az unitáriusoké. Katolikus kápolna épül 1978-ban. Székelyzsombor szász település volt. Templomuk volt a XIII-XIV. századból. A szászok lutheránusok lesznek. A XVIII. században katolikus imaházat kapnak a katolikusok, akik betelepült székelyek. 1783-ban katolikus templomot építenek. Székelyzsombor szülötte Nyírő József (1889-1959).

A homoródújfalvi unitárius egyház története

Homoródújfalu (Satu Nou) község 1481-ben jelentkezik a forrásokban Wijfalw néven. Az 1567. évi regestrum 13 kapuval jegyzi.
Középkori templomáról az új templom tornyának gombjában elhelyezett okmány emlékezik, miszerint a lebontott középkori templomot 1481-ben építették s lebontásakor 317 esztendős lett volna. Kétségtelen, hogy a régi templom a XV. század végén épült, amit a megmaradt gótikus töredékek erősítenek meg: a déli portikus bejáratának két oldalán egy-egy gótikus töredék beépítve, a szentségtartó fülke, egy késő gótikus ajtó zárkövének töredéke, egy gótikus ablakkeret darabja, két horgony közé fogott orrtagos profillal.
A reneszánsz hatás a nyugati bejárat kőkereténél és a déli ajtókeretnél jelentkezik.
A régi boltozat még az új építés előtt „lerontatott”, amint azt 1749-ben írják, 1789-ben festett mennyezetről szól a krónika, a hajó és szentély fölött.
A templomot 13 kőlábbal megerősített várfal vette körül, és nyugati részén torony állott, kerítésbe foglalva. A falu alapításakor az első lakosok, telepesek katolikus vallásúak voltak, akárcsak az akkori Erdély és a környező falvak székely lakossága (ezt bizonyítja a szomszédos Karácsonyfalva egyik harangján található 1117-es évszám is, ami már a legkorábbi időkben is létező keresztény lakosságra utal). A falu első, még katolikus temploma 1480-ban épült és alacsony, kőfalakon nyugvó kicsinyke faépület volt, alacsony, zsindelyfedeles tetővel és toronnyal: „a másik templom építetett vala az 1480-ik esztendőben mely a mostaninál jóval kisebb volt s midőn fenn állott volna tartott volna 317 esztendőkig s romlásra készülni… a torony is, melynek kőrakása 3 német öl magasságon vala”. Az első templom részletesebb leírása Lázár István unitárius superintendens „generalis visitaciója” alkalmával, 1789-ben készült jegyzőkönyvben található . Ezen feljegyzések alapján a temető közepében állott az eklézsia fazsindelyekkel fedett, 5 kőlábbal megerősített kőtemploma, melynek belsejét két aprócska ablak világította meg. Az új, protestáns hitre való áttérés pontos dátumáról és módjáról semmiféle adat nem volt fellelhető, ezért csak arra a legendára alapozhatunk, miszerint a lakosság egy, a faluba bejött protestáns vándorprédikátor reménykeltő szavainak hatására tért át az új hitre. A templom a reformáció alkalmával az unitárius vallásra áttért hívek tulajdonába került, így belsejét fokozatosan a katolikusnál sokkal szerényebb és egyszerűbb unitárius templommá alakították át. Ennek ellenére még jól látható volt régi, katolikus oltár helye, valamint a templom belsejét a szentélytől elválasztó arcosolium (diadalív). A régi prédikáló szék is kőből készült, rajta a következő feliratokkal: a külső részén „Légy hív mindhalálig”, a belső részén pedig „VELAMEN HOC FUIT MICHAEL B MOLNAR PROPRIA MANUA ET SUMPTU. EXIST CURATORE FRANCISCO ALBERT AEDILES GREGORIUS AMBRUS ET TOMAS BALINT 1741, 18 MAJT.” A templomot kívül alacsony kőkerítés övezte, a toronyban pedig két harang volt elhelyezve. Az épület ekkor már nagyon rossz állapotban volt, ezért szükségessé vált egy teljesen új templom építése. Az 1568-ban Erdélyben elfogadott vallásszabadság törvénye, amit 1571-ben a marosvásárhelyi országgyűlés is megerősített, lehetővé tette az unitáriusok számára is a szabad vallásgyakorlást és azt is, hogy megtűrt felekezetként létezhessenek, a néhai megszorító intézkedések ellenére is. Ha a környékbeli urak és hivatalnokok megengedték, akkor saját papot is tarthattak, de templomokat nem építhettek. Ezzel és a paphiánnyal magyarázható az a tény is, hogy 1681-ig Homoródújfalu nem különálló egyházközségként szerepelt, hanem mint a szomszédos Oklánd filiája, tehát leányegyházközsége. 1681-től már mint önálló egyházközség szerepel, de számukra a teljes szabadságot és elismerést az 1781-ben II. József osztrák császár által kiadott „Türelmi Rendelet” biztosította, mely már megengedte új templomok építését is, feltéve, ha azok nem a főutak mellé épültek. A rendelet hatására, valamint tekintettel a régi templom már igencsak megroppant állapotára, az egyházközség elöljárói egy teljesen új templom építéséről döntöttek. Az új templom építésének előkészítő munkálatai már 1794-ben elkezdődtek, majd idegenből hozott ács és pallér felügyelete alatt („a pallér Zajler Péter uram, az ácsnak neve, aki ezen nagy tornyot szarvazta, Sombori Péter András vala” ) nekifogtak az építkezésnek is, amelyet 1801-ben fejeztek be. A régi templom anyagaiból egyedül a reneszánszkori faragott kő ajtókereteket használták fel újra („a templom nyugati bejáratának egyenes záródású, finoman tagolt reneszánsz kőkerete van, hasonló profilozású szemöldökpárkánnyal, míg a déli oldalon a barokk portikus bejáratának két oldalán egy-egy gótikus töredék van beépítve.” ), de érdekes módon betartottak néhány régi, csak a katolikus templomokra jellemző építési szokást is: pl. a lekerekített formájú templombelső, a diadalív és megmaradt egy beépített szentségtartó-üreg (!) is, amely egyáltalán nem jellemző és nem használatos az unitárius templomokban. A férfiak bejáratánál a következő szöveg olvasható még napjainkban is: „Homoródújfalu engemet épített és az Egy Istennek szentelt s dicsőített. Nyíljék meg az ég azok áldására, kik kezet emeltek ezen szent munkára.” A torony alatti bejáraton (asszonyok bejárata) is voltak feliratok: „építetett (…), Isten fogadd már ezt szárnyad oltalmába 1801.” 1806-ban az egyházközség küldöttséget menesztett Kolozsvárra, hogy „orgonacsinálót” keressenek, de nem járhattak sok szerencsével, mert az orgonát csak 1846-ban sikerült beszerezni és felszereltetni. Az orgonát a homoródabásfalvi Balázs Mózes orgonaművész építette és 15 év jótállást is vállalt érte, de ezek ellenére hangszer nagyon sokszor elromlott vagy megrongálódott. Fontosabb javításokat 1880-ban, 1903-ban, 1910-ben, 1939-ben és még sokszor ezek után végeztek rajta, de jelenleg mégis használhatatlan. Az 1848-as szabadságharc és forradalom idején a templomot idegenek feldúlták, kifosztották, mely rongálásokat gyorsan kijavítottak. Később a szélviharok és a villámcsapások többször is megrongálták a torony tetőszerkezetét, de ezeket a károkat is kijavították. 1827-ben a templomot 105 méter kerületű, 2 méter magas, közmunkával épített vastag kőfallal vették körül, felhasználva a régi kőfal maradványait is. A régi templom tornyában két harang volt, a következő feliratokkal: a kisebbiken „Homoródújfalvi Unitária Eklésia öntette Isten dicsőségére. Anno 1775” , a nagyobbikon pedig: „Az Homoródújfalvi Unitária Eklésiáé. Anno 1760. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR szája nevez. Ézs 1.12. Egy az Úr, egy a Hit, egy a Keresztség. Ef 4.” Ezeket a harangokat később áthelyezték az újonnan épített templom tornyába, de 1842-ben a nagyobbik megrepedt, ezért 1843-ban közadakozásból újat öntettek. 1916 őszén a harangokat az osztrák-magyar hadsereg ágyúöntés céljára „elrekvirálta”, vagyis kötelezően beszolgáltatatta. A háború után „harangalapot” hoztak létre és így 1923-ban sikerült egy új harangot beszerezni, melynek öntését egy bukaresti cég végezte. Később a kisebbik harang is megrepedt, ezért 1947-ben Csíkszeredában újjáöntették. A templom körül már a legrégibb idők óta létezett temető, amelyben eleinte a halottakat közvetlenül a templom falai mellé temették, a cinterem szomszédságába. Később ezt a szokást a hatóságok betiltották és csak a templomtól távolabbra lehetett temetkezni. 1814-ben határozatot hoztak a temető bekerítéséről, amit nemsokára meg is valósítottak. Mivelhogy a temetkezési előírásokat nem mindig tartották be, 1827-ben Körmöczi János unitárius püspök újból szigorúan meghagyta ezt, utalva arra is, hogy a túl közeli sírgödrök veszélyeztetik a templom stabilitását is. Később, a templomot övező kőfal megépítése megoldotta ezt a problémát, majd 1831-ben a temetőt sánccal vették körül és mellette oltványos faiskolát is létesítetek. 1839-ig a szokások szerint a halottaknak fából állítottak emlékműveket, de a püspöki levelek már a sírkövek állítását szorgalmazták. A temetőbe csakis az unitárius vallásúak temetkezhettek díjmentesen, de 1918 után más felekezetűek is vásárolhattak sírhelyet, 5 évi egyházadó (kepe) kifizetésével. A temetőt legutóbb 1931-ben kerítették be új kerítéssel, mely mind a mai napig fennáll. A régi sírkövek között található néhány fekvő, szarkofág alakú is, melyek alatt az eklézsia régi papjai nyugszanak. Ma a temető teljesen körbeveszi a templomot és a kerítést, a sírok rendezettek, gondozottak és kizárólag csakis terméskőből, homokkőből és márványból készült sírkövek találhatók benne, eltérően a katolikus temetőkben szokásos fa fejfáktól és egyéb díszektől.