Oklánd
Oklánd Romániában, Hargita megye déli részén található községközpont, amelyhez Homoródkarácsonyfalva és Homoródújfalu tartozik. A Kis-Homoród völgyében „nagyerdőnek a lábainál, a Rikánál” (Kelemen Imre) elhelyezkedő település 515-520 m magasan fekszik. Északon Karácsonyfalva, keleten Vargyas, délen Újfalu határolja, míg nyugaton Homoródszentpál. A falu a Kis-Homoród bal partján fekszik, amely észak-déli irányban 1,5 km hosszúságban érinti. Az északi határban a folyó egy mesterséges gát létrehozásával két ágban halad tovább, Malomárok és Szolga-patakként, majd a település déli részénél a Kis-Homoródba kanyarodnak vissza.
A falu a következő utcarészekre tagolódik: Főút, Felszeg, Szolga, Templom, Mező.
Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy régóta lakott terület. Az első települések feltehetően Kustaly vár és Oláh-patak környékén lehetett. Kustaly vára a 12. században a magyar határvédelmi rendészet része volt, amelynek mára csak romjai maradtak fent az erdős hegyháton. A 2007-es ásatások azt igazolják, hogy a várat évtizedeken át használták, mivel nagy mennyiségű kerámiatörmeléket és háztartási hulladékot találtak.
Oklánd határában, az országút közelében egy négyszögletű „földvár” sáncai láthatóak, amely a Mogyorós- és Szilas-patak nyergén helyezkedik el. Ezt a négyszögletű földvárat a helyiek Hagymás várának neveztek, eredetileg a homoródszentpáli római castrumhoz tartozó őrtorony védőtöltései voltak. Ennek közelében található meg a hagymási nárciszrét, amelynek minden év májusában a Szénaság nevű fellápon virít a hófehér csillagos nárcisz és a sárga virágú zergeboglár.
Kelemen Imre meggyőződése, hogy „a mai Oklánd helyén egy csárda vagy egy beálló, megpihentető hely volt, ahol az utasok vagy fuvarosok, erdőkitermelő munkások megpihenhettek, az éjszakát eltölthették”. Homoródszentpálon sóbányák voltak és a sót fuvarozók Oklándon pihentek meg és innen indulhattak tovább.
A falu nevének eredetével három felvetés létezik. Az egyik szerint neve a szász-ónémet eredetű Hochland (felföld) szóból származhat, mivel a németek a sóbányák ellenőrzősére kiindulópontként tekintették a falut. A második elmélet onnan eredezhet, hogy Oklánd környékén hatalmas tölgyerdők voltak és ógermán ok tölgyet jelent és a land országot. A harmadik felvetés viszont a Székely Oklevéltár adatai szerint az Ágnes (Aglonth) személynév régies változata is lehet.
Oklánd írásos emléke oklevelekben a 16. század közepén jelenik meg először. Elsőként, „Colomani Domokos de Akland”, egy okirat említi Oklándi Domokos Kelement, aki az udvarhelyszéki fellebbviteli törvényszék testületének tagja volt. A második forma Izabella királyné 1550-ben elrendeli a gyulafehérvári káptalannak adott parancsában a kőhalomszéki Zsombor határának az udvarhelyszéki Újfalu és Oklánd (Oklond) helységek felőli kijárását. Majd az 1566-os főemberek és lófők, az azt követő 1567-es udvarhelyszéki település összeírásban Okland néven szerepel.
A fent említett oklevelekben szereplő dátumoknál sokkal régebbi a település. Ezt a 13. századi temploma bizonyítja, amely a román stílusban épült. A reformáció idején a falu lakossága unitárius vallásra tért át a templommal együtt.
A falura vonatkozó lakossági összeírások és népszámlálási adatok szerint 1567-ben az udvarhelyszéki települések összeírásakor 20 adóköteles portával rendelkezett. Az 1750-es összeírás szerint már 64 család élt Oklándon, amely száz év elteltével 636 lakosra növekedett. Tovább növekedve 1910-ben 950 lakos élt a faluban. A falu népének csökkenése az 1950-es években kezdődött meg. A kétezres évek elején 569 főre esett vissza a lakosság száma, míg 2011-es népszámláláson már csak 461 fő volt.
A falu fejlődését a kiegyezés után létrejött Udvarhely vármegyében, a Homoródi járás székhelye Oklánd lett, amely a központi fekvésének köszönhető. Törvényszék, bank, kórház, vámház, kaszinó működött. Hivatalnokok lepték el a falut, akik lakást béreltek vagy építettek és a falusiak megtermelt portékáit vásárolták fel. „Természetesen sok iparos és kereskedő is növelte a falu lakosságát, fejlődését és tekintélyét. Volt idő, amikor ebben a községben hét ügyvéd is volt, s még algimnázium is” (Kelemen Imre).
Mondhatni a fénykorát élő Oklánd lakossága mintegy felére csökkent napjainkban, amelynek vallási összetétele is megváltozott. A római katolikusok száma megduplázódott, miközben eltűntek a görögkatolikusok, és a reformátusok száma is kevés lett. Az unitáriusok megőrizték kétharmados arányukat.
A középkori templomot 1937–1938-ban jelentősen átépítették Kelemen Imre tiszteletes kezdeményezésére. Az átépítés Debreczeni László tervei alapján történt. A templom körül egyedülálló díszkertet hozott létre, ahová nem honos növényeket telepített. A templom körül több kopjafát és emléktáblát állítottak az elmúlt évek során.
A kopjafák közül az egyiket 2009-ben emelték a tiszteletbeli székelyeknek. Néhai Kelemen Levente lelkész kezdeményezésére minden évben tiszteletbeli székelyeket avatnak Oklándon.
Udvarhelyszék legrégebbi székely kapuja itt található Oklándon a parókia előtt, amelyet 1809-ben állítottak. A zsindelyborítású tetejét 1938-ban cserépfedésűre cserélték. A paplakkal szemben található a Balázs Ferenc Ifjúsági Ház, amely gyülekezeti teremet és vendégszobákat foglal magában.
A falu katolikus híveihez a karácsonyfalvi plébános jár egy kis kápolnában. 1994-ben a nyolcosztályos általános iskola 250. évfordulóján a faluért sokat tevékenykedő Kelemen Imre lelkész nevét vette fel. Az általános iskola mellett működik egy speciális iskola is, amely értelmi fogyatékos gyerekeknek biztosít tanulási lehetőséget.
A falu lakossága leginkább mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. A hagyományos gazdálkodási formákat az 1950-es kollektivizálás felszámolta, és ezzel megkezdődött a népesség városba való költözése.
Homoródkarácsonyfalva
„Ezen falu (…) egy a legregényesebbek közül, nemcsak e vidéken, de egész Erdélyben is. A szemben nyugatról előttünk lévő meredek kőszikla, melynek tetejőről az ide ösvényen érkező utas csak két lépésével egyszerre hirtelen és meglepőleg tekinthet be nappal a sok cserepes házakkal, két gyönyörű dombon épült két szép templomával ékes (…) mély falura” (Jánosfalvi Sándor István).
Homoródkarácsonyfalva Romániában, Hargita megye déli részén található, és közigazgatásilag Oklánd községhez tartozik. A Kis-Homoród völgyében elhelyezkedő, leginkább egy L betű formájához hasonlító település mintegy 530 m magasan fekszik. Északon Homoródalmás, keleten az északi Persányhoz tartozó Rika-hegy, délen Oklánd, míg nyugaton a két Homoród vízválasztója képezi a határokat. Észak–déli irányban fél kilométeres hosszúságban szeli át a Kis-Homoród, amelynek bal partján terül el a kis település, továbbá kelet–nyugati irányban a 6 km-es hosszúságot megközelítő Magyaros-patak halad át. A Magyaros-patak szakaszait a falu lakói Belmező-, illetve Rácz-patakának nevezik.
A falu a következő utcarészekre tagolódik: Főút, Cintorom, Hosszúmező, Felszeg, Szentpáli, Tóthország, Komán és Tutó.
Jánosfalvi Sándor István Karácsonyfalva régóta lakott terület voltát Belmező-patak mellékvölgyében talált aranydióval, római urnákkal, könnycseppfogó könnyszelencékkel, ezüstpénzekkel és egy sérült feliratú faragott kővel bizonyítja. Ebben a völgyben fekhetett a régi falu egy része.
A 20. század elején két tájalakító tevékenység emelhető ki. A falu északnyugati részén, Oklánd-tetőn (Köves-bércen), a véderdő alatt szelídgesztenye-liget létesült, amely egyedülálló a vidéken. Az 1,2 ha-os ültetvényben szelídgesztenye- és diófák találhatóak. A 2010-ben elindított Székelyföld 7 csodája kampányban első helyezést ért el.
A második tájformáló beavatkozás Karácsonyfalvától délkeletre található, ahová fürdőmedencét építettek a 20. század elején, ez által a környék híres fürdőteleppé vált. A sós vizű forrás több megbetegedés gyógyítására alkalmas.
Karácsonyfalva legrégebbi névalakját 1333-ban, a pápai tizedjegyzékben találjuk meg „villa Karachni”, majd ezt követően 1334-ben „villa Karasun” néven. Az 1566-os udvarhelyszéki főemberek és lófők összeírásában Karachonfalwa, a következő évi adóösszeírásban Karachijonfalwa néven szerepel 30 portával; majd 1875-ben Homoród-Karácsonfalva, ezt követően 1898-ban Homoród-Karácsonyfalvaként szerepel. A falunév jelentése a Karácson személynév és a birtoklást kifejező falva összetételéből származhat, viszont a népi hagyomány szerint birtokosáról kapta, aki karácsonykor született.
A falura vonatkozó lakossági összeírások és népszámlálási adatok szerint az évszázadok során életképes és viszonylag jó gazdasági lehetőségekkel rendelkező falunak számított. Az első adatok szerint 1567-ben 30 kaput írtak össze. 1602-ben a Basta által császári hűségre esketettek névsora alapján 3 lófőt, 2 darabont, 18 szabad székelyt és 9 jobbágyat számoltak, 1614-ben pedig 53 családfőt. A következő évszázadokban egyenletesen növekedett a falu népessége, amelyet a következő népszámlálási adatok bizonyítanak: 1786-ban 710 fő, 1850-ben 838 fő, 1880-ban 967, 1910-ben 1006 fő és 1941-ben 1029 fő. Az 1950-es években viszont fogyásnak indult a lakosság a kollektivizálás és a városok iparosítása miatt. A népesség azóta is folyamatosan csökken. 2011-ben Homoródkarácsonyfalva lakossága 503 fő. A középkori források szerint 1453-ban és utána 1461-ben egy jogtudó személyt említenek Karácsonyfalváról, majd 1462-ben egy másik jogászt, aki Udvarhelyen tárgyalt.
Karácsonyfalván több vallásfelekezet is jelen volt. 1850-ben unitáriusok voltak nagyobb számban, őket követve római és görög katolikusok, illetve reformátusok. A görög katolikusok az évek múlásával beolvadtak a római katolikusok közé, így napjainkban teljesen eltűntek, ugyanakkor a reformátusok száma is minimális. A falu népességcsökkenésével azonban az unitáriusok száma változott, ami azt jelenti, hogy a katolikusok lélekszáma megközelíti mára az unitáriusokét.
„…szép látványt nyújt a völgyben ülő település két, kiemelkedő dombon épült templomával. Vakos, magas tornyával fehérlik az unitárius istenháza, északnyugatra pedig a Kápolna-dombon áll a katolikusok temploma” (Orbán Balázs).
A reformáció idején, 1568 körül a település nagy része egy emberként állott át az unitárius vallásra, elfoglalva a hosszában települt falu közepén álló XIII. század végén épült templomot. A Sionnak nevezett hegyen épült a román kori stílusjegyeket viselő gótikus műemléktemplom. Azonban maradhatott egy erős kis katolikus közösség, akik egy kis kápolnában vallhatták meg hitüket, ma itt található a plébániatemplom. A katolikus felekezetű hívek a 18. század második felében megpróbálták visszafoglalni templomukat. A visszafoglalási kísérlet meghiúsult, mert továbbra is az unitáriusoké maradt a templom. A visszaszerzési kísérlet emberi áldozatokat követelt, azonban az unitárius felekezetűek más templomépítésre ítéltettek a katolikusoknak. A felekezeti ellentétek napjainkban az ökumenizmus jegyében megszűntek.
A faluképen a szász hatás mutatkozik. Előkert nélküli házak, közvetlenül az utcafrontra épültek, kapujuk kőből épült és cseréppel fedettek. A lakó- és gazdasági udvart a keresztcsűrös elrendezés választja el. A csűr és pajta keresztbe épült, mögötte van a kert.
A falu lakói elsősorban mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak. A dombokat az erózió kikezdte az erdőségek visszaszorulása miatt, mivel egykor mészégető mesterséget gyakoroltak a karácsonyfalviak, ezáltal a mészégető kemencék nagyszámú üzemeltetése okán rengeteg fát vágtak ki. Ahogyan a mészégető mesterség eltűnt, úgy nyomát se látni az egykori vízimalmoknak, amely a Kis-Homoródon voltak megtalálhatóak.
Homoródújfalu
Homoródújfalu Romániában, Hargita megye legdélebbi részén található, és közigazgatásilag Oklánd községhez tartozik. A Kis-Homoród völgyének alsó részén, az egykori Szászföld és Székelyföld határán helyezkedik el átlagosan 515 m magasan. Határai északnyugaton Oklánd, délen Székelyzsombor, míg keleten Vargyas. A falu a Kis-Homoród „folyócskának inkább a jobb partján fekszik, de bal a bal partján is van egy kis utcája” (Kelemen Imre). A Kis-Homoródba három patak torkollik: Oláh-, Bahér- és Póké-patak.
Újfalu a szomszédos falvaknál későbbi keletkezésű, de fontos történelmi szerepet töltött be Őrhegyével, ahonnan a veszedelmet figyelték. Ezen a magaslaton terem meg az árvalányhaj is. A falu keletkezésének idejéről nincsenek pontos adatok. A néphagyomány szerint az első telepesek a Bodzás dűlőbe telepedtek le, itt lehettek felállítva az első kalibák. Majd innen, a dűlőből települtek át a régi alapító lakosok a mai falurész határában, a Kis-Homoród folyásának leginkább a jobb oldali részére.
Az első írásos dokumentum 1481-ből származik, amelyben Wijfaw-ként van említve. A Basta-féle 1602-es összeírásban is, mint falu már szerepel Újfalu. További falura vonatkozó feljegyzéseket a következőkben találjuk: „1629. január 20-án II-ik János Kiss Rédei Jánosnak ajándékoz az Oklándhoz tartozó Újfaluban”, és „1632. augusztus 5-én Patakfalvi nemes és vitézlő Ferenczi Balázs írnokának szorgalmáért Újfaluban, Oklánd és Karácsonyfalvában négy jobbágyat adományozott”. A falunév szereplő Homoród előnevét a Kis-Homoród folyóra utalva, az új-at viszont, „hogy a falu újkori település” (Kelemen Imre), így lett Homoródújfalu.
A falu lakosságáról nagyon kevés és hiányos adatok lelhetőek fel, viszont amelyekből pontosabb adatokat tudunk meg, azok az unitárius egyház levéltárból valók. Ugyanakkor a régi községi nyilvántartásokból, feljegyzésekből kerültek elő még adatot. Első forrásaink szerint az 1567-es évi regestrum 13 kaput jegyzett fel, majd a 1602-es Basta-féle összeírásban a falu 9 lófővel rendelkezett. A következő lakosságra vonatkozó adat már az 1700-as évek végétől valók, 1789-ben 264 főt számoltak. Pár év elteltével, 1799-ben az első egyházi feljegyzést a templom egyik toronygombjában elhelyezett okiratból tudjuk meg, amely szerint 62 unitárius és 257 számlálatlan személyt említ. A következő forrás is az egyház irataiból került elő, amely ugyancsak a torony gömbjében volt elhelyezve. Ebben az iratban 374 unitáriust számoltak 1895-ben. Ismert adataink szerint 1910-ben volt Újfalu magához képest a legnépesebb, ekkor 421 lakossal rendelkezett. A későbbiekben a lakosság csökkeni kezdett. Az 1950-es évek változásai is elértek e kis települést, a kollektivizálás és a városok iparosítása magával csábította a lakosságot. Így a következő évtizedekben csak csökkenés jellemezte a népesség alakulását: 1956-ban 378 fő, 1966-ban 343 fő, 1977-ben 325 fő, 1992-ben 299 fő.
Újfalu első telepesei, az alapítók, katolikus vallásúak voltak. A régi egyházi feljegyzések szerint a reformáció idején a lakosság egyöntetűen állt át az unitárius vallásra. A falu első temploma tehát katolikus volt, amelyet a középkor végén, 1480-an körül építették. Épülési korát a megmaradt gótikus töredékei igazolnak.
A középkori templomot később lebontották, valamikor a 18. század végén és a helyére újat építettek. Az újonnan épült templom 1801-re készült el. Az új templomba a régi templom anyagait is felhasználták. A templomot körülvevő temetőt 1827-ben 2 méter vastagságú kőfallal vették körül, amelyet a régi kőfal maradványai felhasználásával készítettek el. A forradalom idején a falut többször kifosztották különféle kis csapatok, de a legtöbb kárt a templomba okoztak.
A falu lakossága nagyrészben mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. Az 1900-as évek elején többen is elvándoroltak, de a nagy részük a későbbi hazatérésük során földeket, állatokat, malmokat vásároltak, ezzel biztosítva családjaiknak a megélhetést.
Hírek
A köszségünk hírei
