A Dungó-feredő Homoródkarácsonyfalva határában, az Oklánd felé vezető út bal oldalán található mintegy 600-700 méterre. A falutól délkeletre emelkedő Dungó-domb mögötti, Sóspatak-völgyben mocsaras-ingoványos területen tör fel a sós vizű forrásvíz.
Az első írásos emlék Orbán Balázstól ismeretes, aki „fekete színezetű gyógyforrásként” emlékezik meg róla. A 20. század elején, 1911-ben megépül az első deszkaépület Ürmösi Sándor hazatelepedett festőművész kezdeményezésére. 1913-ban az „Erdély” című turistalap is beszámol az új Homoród menti fürdőről. 1920-ban egy vállalkozó egy 20 évre szóló bérleti ajánlatot tesz, amely szerint a hozzáférhetőség megkönnyebbítése miatt az út mellé vezetné be a gyógyvizű forrást, de a falu elöljárósága visszautasította. A következő évben, 1921-ben Vass Albert oklándi gyógyszerész kezdeményezése révén dr. Ruzitska Béla egyetemi tanárral vizsgáltatják meg a vizet, amely a fürdő vizének első hiteles írásos alapja. A vizsgálat eredménye: sós, nátrium-bikarbonátos, kalcium-magnézium tartalmú hypotonvíz, és idült mozgásszervi, nőgyógyászati panaszokra, valamint ivókúraként idült gyomor-, bél-, máj- és epeút-bántalmakra javasolták. 1923-ban a fürdőt kijavítják, ám az 1930-as évekre teljesen tönkrement.
1932-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi szakosztályának közleményei között találjuk meg Bányai János által a fürdő történetét és földtani értékeit: „a forrás a többi erdélyi primitív fürdőhöz hasonlóan deszkamedencében foglalva egypár vetkező kabinnal van befoglalva, s a környékbelieknek kedvenc kirándulóhelye lett. A fürdő különben a patak bal partján fekszik. Az iszapot most is állandóan felszínre hozó forrás a Dungó-hegy tetejéhez van közel. Egy hatalmas iszapvulkán évezredes működésének az eredménye tehát a domb.”
Az 1950-es évek első felében a helyi tanács felújította és kibővítette a fürdőt, 4 kád épült és meleg vízzel való ellátását egy cséplő-gőzgép szolgálta. Ezt előszeretettel látogatták továbbra is a helybéliek, illetve a szomszédos falvak lakói. Az 1970-es évekre fellendült fürdőt dr. Szöcs Károly leírásai alapján 1000-2000 vendég látogatta évente, és ekkortól dokumentálható a gyógyiszap alkalmazása is.
A fürdő működése – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen az 1977-es földrengésig működött, mert ekkor a földcsuszamlás miatt teljesen megsemmisült és megszűnt működni.
A jelenlegi fürdő felújítását a homoródkarácsonyfalvi közbirtokosság kezdeményezte. A 2006-os fürdőépítő kaláka révén a fürdőt újjáépítették. A mai formáját 2019-ben nyerte el egy újabb kaláka keretein belül. A régi fürdővel ellentétben nem a Sóspatak bal partján található, hanem a jobb oldalán. Hagyományos székely népi építészet jegyében faszerkezetű létesítményeket építettek. A gyógyulást a hideg és meleg vizes medencék mellett a lábáztató, bivalyfürdő és a gyógyvizes csorgó nyújtja. További létesítmények, amelyeket a fürdőnél fellelhetőek: teaház, filagória, tűzrakóhely, öltözők és kazánház.
A jelenlegi ismeretek szerint a Dungó-fürdő vize klórt, brómot, szulfátot, nitrátot, hidrogén-karbonátot, nátriumot, káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat, lítiumot tartalmaz, emésztési zavarok, máj-, epe- és mozgásszervi panaszok gyógyítására alkalmas.
A fürdő és környezete több megőrzendő értékkel is büszkélkedik. A gyógyvíz és iszap mellett a növényzete rendkívül színes. Közel ötven gyógynövényfajt sikerült beazonosítani a néhány hektáros területen, ahol mintegy húszféle élőhely is található. Az itt fellelhető élőhelytípusok változatosságának köszönhető a növényzet rendkívül gazdag. Itt fontos kiemelni két, államilag is védett, ritkának számító növényt: a Szent László-tárnicsot (Grntiana cruciata) és a sárga lent (Linum flavum). A növényzet mellett állatvilága is figyelmet érdemel, mivel több védett és ritka faj is megfordul ezen a kicsiny részen.
Homoródkarácsonyfalva egyetlen európai példaként szerepel az ICCA Consortium tanulmánykötetében, amelyben a világ tizenhét helyi közösségét mutatja be, akik a helyi természeti-kulturális sokféleségért tesznek.
Hírek
A köszségünk hírei
