A reformáció idejében, 1568 körül a falu lakói egy emberként álltak át az unitárius vallásra a Sionnak elnevezett dombon épült középkori templommal együtt. A megmaradt kis katolikus közösség a mai plébániatemplom helyén egy kis kápolnában vallhatták meg hitüket. A kápolna létéről két helynév tanúskodik: 1660-ban „Kápolna mezeje” és 1704-ben „Kápolna dombja” néven jelenik meg.
A 18. század elején egy Tamási Márton nevezetű unitáriusból katolikussá lett férfi kápolnát építtetett saját birtokára, azonban ezt az unitáriusok lerombolták. 1739-ben egy Barabás István nevezetű férfi a jezsuitákkal gyűjtést szervezett és újjáépítették a kápolnát, a hívek lelki gondozását a székelyudvarhelyi jezsuiták látták el.
A 18. század második felében Jánosfalvi Sándor István írása nyomán a katolikusok megkísérelték visszaszerezni templomukat, de kevés sikerrel. 1777 körül búcsú alkalmával, amelyet napjainkban is megtartanak, a helyi és máshonnan is érkezett katolikusok segítségével próbálták visszaszerezni a templomot. Azonban az unitáriusokhoz is, készülve a támadásra, érkezett más településekről segítség. A visszafoglalási kísérlet emberi áldozatokat követelt. 1768-ban vagy 1777-ben történt hitbeli nézetek okozta összeütközés következtében az unitáriusok a katolikusok számára más templomépítésre ítéltettek, így valósul meg a mai templom megépítése.
A kápolna megépítésére 1779 és 1785 között került sor a régi kápolna helyére, Sarlós Boldogasszony tiszteletére. E templom korának egyik legjobb színvonalú alkotásának hordozója. A szentélyt, a hajót gazdag rokokó stukkókkal díszítették, itt jelenik meg hajó középső sugaras motívumán tükörírásban az 1785-ös évszám. A szentélynek négykaréjos keretében Krisztus-monogram látható, a többi felület pedig dúsan burjánzó, vakolatból mintázott rokokó mustrákkal borított.
A templom berendezései közül kiemelkedő az oltár, amely a 17. századi erdélyi építészet egyik legkiválóbb remekműve. A központi részen másodlagosan elhelyezett Vizitációt ábrázoló kép található, mellette két szoborral. A reformáció előtti időből származó Szent Miklós és Szent Ágoston püspököket ábrázoló szobrokat az egyházi melléképületek padlásáról kerültek elő. A főoltárkép sajátossága, hogy Máriát kalapban ábrázolja. A főoltár központi képe a szentély északi falára került, amelyen Mária a kis Jézussal, angyalok társaságában látható. A jobb oldali mellékoltár tetejére került – az egykor ugyancsak főoltárról – az oromdísz, amelynek közepén Antiochiai Szent Margitot ábrázoló feliratos festményt láthatjuk. A festmény is 17. századi készítésű.
A jobb oldali oltár érdemel különös figyelmet. A másodlagos elhelyezést elnyerő Szentháromság-kompozíció, amely vászonra festett olajkép, a központi szekrényben található. A képen lévő latin felirat alapján 1794-ben készült.
Az oltárt a 17. századi erdélyi oltárépítészet legkvalitásosabb és legkorábbi darabjaiként tartják számon. Az oltár predellájának kartusában előkerült 1646-os évszám, amely jelzi az oltár középrészének keltezési idejét. Ugyancsak a 17. századi székelyföldi oltárépítészetben a szőlőindával körbefutatott csavart oszlopok lábazatai, a szárnydíszek szárnyas angyalkás, gyümölcsfüzéres faragványai és a predella oszlopszékeinek díszítései páratlanok. A régi kápolnából kerülhetett a mai templomba a kőből faragott keresztelőmedence, ugyanakkor a templomban, illetve a parókián és melléképületeiben értékes berendezési tárgyak, festmények maradtak fenn napjainkig.
Hírek
A köszségünk hírei
