Oklándi Unitárius Templom

Oklánd falu története szorosan összekapcsolódik az oklándi Unitárus Egyházközség történetével. A XIII. században már népes katolikus gyülekezet létezett Oklándon, erre utal a templom nagysága .
A templomban jelenleg magas művészi értékkel bíró tárgyak közül elsősorban meg kell említeni a templom kazettás mennyezetét, mely eredeti állapotában található, egy része 1771-ből, más része 1786-ból való. A legrégebbi kazetták azonban a XVI. századból valók és a papi székbe vannak beépítve. Az erkélyen található mellvédtáblák 1713-ból származnak. A templomban ezen kívül műemlék a két faragott kő bejárat, a szentségtartók, melyet az új templomból mind beépítettek.
Az egyházközség másik két büszkesége a papi lakás bejáratánál található faragott székely kapu, mely 1809-ből való, Hargita megye legrégebbi álló és ma is nap mint nap használt székely kapuja. A másik a templomban elhelyezett 1848-as toborzózászló, melyet 1990-ben találtak meg a templom orgonájába rejtve, majd 1997-ben restauráltak a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A faluban a már említett unitárius műemlék templom mellett található egy kis katolikus kápolna is.
Középkori templom a fenti dátumoknál sokkal régebbi, a XIII. század végére tehető. A templom ugyanis a támpillérek nélkül épített hajóban a román kor stílusának jegyeit hordozza.
A középkori hajó nagyjából megőrizte eredeti formáját. Déli oldalán félköríves kapuzatot bontottak ki a vakolat alól. A nyugati kapu már csúcsíves. Szentélye késő gótikus kori volt, tehát a második építési korszakból, de ezt 1937–1938-ban lebontják. Lebontásakor leírták késő gótikus kori elemeit; ezek a szemöldökgyámos sekrestyeajtó kerete, a csúcsíves ablak
(amelyet az új részben is elhelyeztek), a szentségtartó fülke, még egy fali fülke és a sokszögzáródás.
A szentély támpillérsorozata alapján feltételezik, hogy boltozott volt, amely 1786-ig fennállott, a gótikus diadalív pedig 1810-ig.
A hajó a feltételezések szerint síkfedésű volt, szentélye pedig a gótikus korig félköríves vagy egyenes záródású.
Az új festett kazettás mennyezet 1712–1848 között készült négy szakaszban. A torony a középkor végén épült az örvpárkány magasságáig, két sor lőréssel. Magasítása múlt századi. Külön állott.
A hajóban falképeket találtak. A déli falon Szent Péter és Pál alakja, szalagra írt névvel. Az északi falon Szent László legendája, nagyon sérült állapotban. Fényképfelvétel örökíti meg, ugyanis vakolatot húztak rá. Alatta a Feltámadás és az Üdvözültek serege jelenet vehető ki (Utolsó ítélet?).
Az 1789. évi leírás szerint a templomot várfal vette körül. Ma a nyugati és északi részén áll fal s a toronyig tart. A várfalhoz épített kaputorony a XVII. századból való.
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció után az unitárius vallásnál állapodik meg és azóta is, a templommal együtt, az unitárius egyházhoz tartozik.
A XVIII. században unitárius anyaegyház, és század elején is csak unitárius egyháza és temploma van.
A 2,5 m magas kőfallal körülvett építészeti emlékhez késő gótikus torony is tartozik, melyet 1937-38-ban a középkori templom kibővítésével építették a mai formájára. A régi templom faragványai eredeti vagy másodlagos elhelyezésben megtalálhatók a mai templomban. A középkori templom építése a 13. század végére tehető. A kőkerítés a toronyig tart. A tornyot négy átlós elhelyezésű támpillér erősíti, falazata az övpárkányig keskenyedik. A torony a középkor végén épült az övpárkány magasságáig két sor lőréssel.